Ötezer kilométerre a pinceajtóból!

Soha nem unalmas nálunk a klubnap. Tegnap például összeraktunk egy, a külső D-1-es raktárból zsákmányolt, “egyáltalán nem biztos, hogy működik” jelzővel illetett R-130M adó-vevőt, s némi kattingatások után HA4AA András tíz MHz-en távíró üzemmódban remekül összejött UA0WW-vel. A távolság mintegy ötezer kilométer volt…

Ez a cikkünk is a kezdők bátorítást szolgálja. Azt példázza, hogy agyoncsapott körülmények közül is lehet kiváló eredményeket elérni.

Klubba tömörülni jó! Az azonos érdeklődéssel bíró normális emberek vidámak és tisztelik a másikat – a többi meg általában szokott jönni magától. Hogy-hogy nem, tegnap is így történt az Őzike utcában, amikor “lássuk, mi van a dobozban” felkiáltással összeraktunk egy, a közelmúltban a külső D-1-es raktárból HA8BIT és HA5SPA Péterek, valamint HA5CBM Miki által zsákmányolt R-130M adó-vevő berendezést. A cájgról valójában bent sem tudtak sokat elárulni, helyesebben annyit közöltek, “koránt sem biztos, hogy életre tudjuk lehelni, mert vagy sok’ 🙂 éve áll a ládájában”. Mi azonban elhoztuk, hiszen “sose lehet tudni, na!”

Mint szemlélhető, a macskalétra kezdetben a föld felé tendált, de aztán pár méterrel odébb már az égbe tört… 🙂

Az egyik ládában rábukkantunk egy remek és sértetlen macskalétrás katonai sugárzóra (népszerűbb nevén: “dablet-antennára”), az úgynevezett “lovasokkal” együtt, ahogy köll’. Így már nem maradt indokunk a tiltakozásra, azaz arra, miért “ne” merüljünk alá a nehéz vasak világába. A klubban található markos férfiak közül HA5IKS Pisti, HA5SPA Péter és HA5CBM Miki megragadták a munka végét, s előrángattak egy huszonnégy Volt negyven Amperes tápegységet, ezt követően pedig némi hezitálás után bekötötték a rendszert a villanyhálózatba. Persze ez sem ment egyszerűen, hiszen a százharminc tápegységének bődületesen masszív és méretes sarui nem igazán voltak kompatibilisek a “polgári csokival”, de azért a végül mi nyertünk, s legyűrtük a kötőpontokat! 🙂

Két katonai ládán a főszereplők: az ajtóban az adó-vevő berendezés, a külső körletben 🙂 a legendás hangoló. Itt még nem volt a dipólus csatlakoztatva, csak az alapfeszültségek és funkciók ellenőrzésén jutottunk túl.

Az első meglepetés akkor érte a lomhalommal foglalkozó brigádot, amikor a 03-as sorozatú, 1987-ben a Videoton kapuján kigördült R-130M – bár még csak halkan, de mégis – felzúgott. Na, e’ mán igen – néztünk boldogan egymásra. Aztán jött az újabb jó hír, a masinéria lehangolta magát. (Igaz, egyelőre 3,5-en még nem, de a nap végére hatvan méteren már igen!) Át is tettük gyorsan a székhelyünket negyven méterre, ahol is szomorúan konstatáltuk, hogy a két darab Gu-50-es végcső még nem az igazi. (Bár kora estére már itt is szépen pöförészett a cájg.)

No, de sebaj, HA4AA András azonnal eleresztett pár Test de HA5KDR hívást távíróban – ám hiába, mert a reversebeacon.net oldalon nem igen hallottuk meg magunkat.

De nem így harminc méteren! Ott már pöpecül ment minden, s még a távoli Izlandon is vették a jeleinket. Pedig az antenna, hát, az minden volt, csak nem ideális. Hatalmas hegyes törés a macskalétrán, fák és bokrok ágaira lazán odavetett dipólszárak és más rádiófrekvenciás szempontból gyalázatos bűncselekmények nehezítették a munkát.

Balra HA7PTY Pityesz figyeli az eseményeket, a hangoló előtt pedig HA5CBM Miki guggol. A “némi káhák” elhárítása után az R-130M már hajlandó volt magából kipréselni a papíron említett bődületes negyven Wattot.

Itt már a HA2EBA Pisti okostelefonján elindított programon sorra jelentünk meg különböző térerőkkel. András ekkor nekiült és elkezdett keresgélni, majd az adás-vétel kézi erővel történt kapcsolgatásával összejött UA0WW Alexel – csekély ötezer kilométer távolságot áthidalva.

Hogy is fogalmazzunk: mindenkinek fülig ért a szája! 🙂

A klubnapon megjelent Andrej, Jakov barátunk fia is. Az ő testvére, Masha az, aki korábban zongorakíséretet adott nekünk a szabadidőnk hasznos eltöltésekor. Na, a lényeg, Andrej nem bírt otthon ülni hanem szülői jóváhagyás mellett buszra pattant – s milyen helyesen cselekedett, hiszen így egyrészt tudott segédkezni a cipekedésben, az állomás össze- és szétszerelésében – másrészt pedig természetesen a rádió elé is leült. Nézzétek csak… (Ne légy szigorú, Te sem Yaesu FT-1.278.00FtDXMarkVIII-cal kezdted, hanem valami – mai szemmel – vacak rádióval.)

Sőt, meghallgatta “ezt” az állomást is. Mert ugye, hogy ugye! 😉

Balról jobbra: HA5LUI Lajos, HA5CLF István, HA2EBA Pista és HA4AA András. A fotón nem látható, de az őzikében járt még HA5IKS Pisti, HA5DON István, HA5SPA Péter, Anga Andris és Döme is.

A háttérben HA5IKS Pisti, míg elöl HA2EBA István és HA4AA András tájékozódik arról, merre vették a pinceajtóból kisugárzott jeleinket…

Némi nyaggatás után HA5CBM Miki is leült egy Test de HA5KDR hívás erejéig. És igen, az ő jeleit is vette a fentebb említett oldal… 🙂

Aztán a buli végén persze mindent visszatettünk a helyére és szépen rendet raktunk. Hiába, munka nélkül nincs siker, a klub meg a közé, nem illik mindenféle százharmincakat széjjel hagyni…

Utána jött a kényelmes és uras fotőjökben’ való beszélgetés, egészen este fél tízig, amikor is asztalt bontottunk, s ment ki-ki a maga dolgára.

Zárógondolatként pedig megismételjük magunkat: régi rádiókkal, agyoncsapott antennával és körülmények közül is lehet szép eredményeket elérni! Egy a lényeg: rádiózz, mert helyetted senki nem képes azt megtenni.

Mára ennyi, de hamarosan jövünk az újabb beszámolókkal!

73!

a HA5KDR kollektívája