(b-j) Klubtagunk Félix a korabeli és tökéletesen működő Paillard gyártmányú Bolex kamerával mint hagyományőrző haditudósító, Viktor, egy R/4 és egy Torn e.B, továbbá István és Zoli
Lezajlott a Szent László Hadosztály Honvéd Hagyományőrző Egyesület februári gyakorlata a hegyen. Sokan jöttünk össze, tanultunk és okoltunk, de jutott idő a vidámságra, a kulináris örömökre is. Ha minden a megfelelő tervek szerint történik, a következő esztendőben jön a (rádiós szempontból mindenképpen) nagyobb szabásúra tervezett folytatás…
Szokatlan meglepetésben lehetett része tegnap néhány turistának: a semmi közepén egyszer csak hét, “tökéletesen” öltözött magyar baka baktatott velük szemben a semmi közepén. A vállakon fegyver – hatástalanítva, hiszen ki az a bolond, civilben rendőr/katona/”egyéb” foglalkozású hagyományőrző, aki egy előre meghirdetett eseményen megjelenve sutba dobja egzisztenciáját egy nem megfelelően kiherélt puskával, pisztollyal. E faék-igazság felismeréséhez szerintünk nem kell diploma – de persze mindig akad olyan, aki “papír” birtokában sem érti ezt a szimpla összefüggést.
Nem, nem a dolgát végzi az illető. A dolgát korrektül végző (esetünkben) hivatásos erdész ugyanis először köszön s bemutatkozik – és nem foghegyről fenyeget a terepjáróból, hogy aztán faképnél hagyja az amúgy magát és “kegytárgyát” készséggel igazolni hajlandó-akaró embert.
Na, de hagyjuk ezt, s menjünk vissza a Téli Vihar 2020 fedőnevű eseményhez: az erdei menet kifogástalan, a baka lépést tart, ahogy köll’, sőt, időnként még vezényszó is pattog a légben. Az “előfutó” kocsin ott figyelnek a rádiók meg a gyakorló-kézigránátos láda, térképek, tájolók és egyéb kellékek.
(b-j) Viktor, István és Péter főhadnagy úr
A hagyományőrzés normál esetben nem csak arról szól, hogy az eredeti egyenruhák másolataiban flangál az ember fia, lánya. Meg kell tanulni alakizni, tudni illik a korabeli szabályzatokat, gyakorta díszelgésre is sor kerül (például most szombaton Mányon), szükséges a korabeli nóták ismerete, s az sem ártalmas, ha az ember képes gyakorló kézigránátot hajigálni a megadott, ideiglenesen létesített négyszögbe. Mondjuk ez állva, húsz méterről sem kézre álló mutatvány, fekve meg aztán végképp nem titulálható habkönnyűnek…
Eligazítás a az erdőben…
A nótáknál leragadva: hallottunk olyan sztorit, ahol a “Szent Lászlósok” a “Horthy Miklós katonája vagyok én” című opust énekelték, az idősebb korosztály hölgytagjai meg sorra tűntek fel a kerítésre támaszkodva, s könnyes szemmel követték a dörgő hangon, díszmenetet vágó daloló magyar bakákat.
Ugyan, ki és milyen alapon vitatná el nyolcvan-száz esztendős asszonyoktól a saját fiatalságuk irányában megnyilvánuló nosztalgiát? Hiszen az édesapjuk, párjuk, szeretőjük ugyan így masírozott a falu főutcáján egykoron…
A hegyen végzett kiképzés fontos eleme volt a korábban készült és összevágott filmek levetítése. A Felvidéken pár héttel ezelőtt végrehajtott művelet egy Paillard Bolex felvevővel lett megörökítve, s egy ugyancsak Paillard által készített vetítővel bemutatva a nagyközönségnek. Zseniális, ahogy a fekete-fehér kockákon a német féllánctalpas előkúszik az erdőből. A mozgás meg eleve ántik’, lévén másodpercenként csak tizenhat exponálás történik. Ha nem ismernénk a film korát, simán eladhatnánk eredetinek a képsorokat. S mindezen túl elengedhetetlen leszögezni, mindkét optikai csoda autentikus példány, tökéletesen restaurálva, működőképesen. Az előhívás egyébként nem szimpla munka, de mint haditudósítónk, Félix megfogalmazta: “Amikor először láttam az eredményt rájöttem, minden másodpercnyi befektetett munka bőven megérte!“
Ezt személyesen tanúsíthatja e sorok lejegyzője is! 🙂 És ami a fő, most is született három percnyi mozi, amit klubtársunk hamarosan elővarázsol a dobozból. Ha befejezte, megpróbáljuk majd valami nyilvános helyre feltölteni, a linket pedig közzétenni. 🙂
Alant következzen négy förszt klassz’ fényrajz, melyek igényesen igyekeznek bemutatni az antikvitásnak beillő technikákat…
A kiképzés első napjának zárásaként egy hurka-kolbász, s helyben, a krónikás által sütött házikenyér vendégség részesei voltunk a közeli kastély ebédlőjében. Szolidan finom borocska és söröcske, valamint fejenként egy-egy kupica pálinka is fogyott. Itt persze ismét szállt az ének, majd közfelszólalás alapján sokadszorra levetítettük az örökifjú Tizedes meg a többiek című alkotást. Volt, aki tizenötödszörre ülte végig, de Mon Alben’, Molnár tizedes vagy Gálffy “nem pályázom az ellenség jóindulatára” Eduárd zászlós kalandjait egyszerűen képtelenség megunni! 🙂
Viktor nekikészül a feladat végrehajtásának
Őszintén bevalljuk, a rádiók most nem működtek, csak fényképészeti célokat szolgáltak – de már most szólunk, hogy a tervek szerint március 28-án szombaton a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeumban lesz egy szép kiállításunk, ahol viszont szinte minden lomhalom dolgozni fog.
Két laza magyar királyi honvéd a hegytetőn egy tekintélyes farakás árnyékába és fedezékébe húzódva (Viktor és István)
Viktor és Péter főhadnagy úr – utóbbi éppen a katonai térképen pontosítja az alakulat helyzetét
(b-j) Viktor, István és Zoli – a puskák gúlában, rajtuk rohamsisak, ahogy a szabályzatban elő vagyon írva…
Mára ennyire futotta, de hamarosan érkezünk az újabb izgalmakkal és érdekességekkel… 🙂
73!
HA5CBM
Miklós
Military Szakosztály