Klubhelységünkben beüzemeltünk egy szép nagy faliórát, de már az első pillanatoktól kezdve bizonytalanul működött. Hol ment hol nem, de inkább nem. Miután már több ellem cserét is végrehajtottunk, eljött az idő hogy egy kicsit belenézünk hogy mi is az igazi hiba amitől nem jár az óra.
Az óra lelke az elektronika, ami egy igen primitív nyomtatott áramköri lap. Tartalma egy kvarckristály, egy tekercs ami mint motorként hajtja az óraművet valamint a nyákra felépített óra integrált áramkör. A fekete domború akármi alatt lapul az ic, nincs klasszikus tokja hanem azzal a valamivel van bevonva, így védve a sérülésektől. Ez a divat hogy minnél olcsóbb legyen az előállítási költsége az elektronikának. A panel bal szélén látható két nagyobb egybefüggő felület, ott érintkezik az elemtől érkező fémlemezek a nyáklappal. Nincs forrasztás, cak egyszerűen nekifeszül egymásnak az érintkező és a nyáklap. Ha érintkezik, meg persze ha rendesen, de nem és ez volt a baj!
.
A két elemérintkező lemezkét stabilan kellet rögzíteni a helyén mert az összeszerelés folyamán kis elmozdulás miatt a megfelelő kontaktus nem tudott létrejönni, magyarul nem érintkezett, vagyis megállt az óra. A fehér színű melegtakony anyaggal tökéletesen sikerült a lemezkéket beragasztani, így már érdemes összerakni vagy legalábbis megpróbálni összerakni az óramechanikát.
Az elektronika visszapattintva a helyére, határozott a kontaktus.
A ceruzaelem helyén s a motor szerkezet már forog is, bár ez a képen nem látható!
Rengeteg a fogaskerék, csak aztán legyen mindegyiknek helye.
Az óra és a perc mutatók meghajtó fogaskerekei már a helyén vannak.
Itt a lényeg a másodperc mechanika és a hosszú vékony tengely a másodpercmutató tartója.
No lám és helyére került minden, már csak a fedelet kell rápattintani és kész.
Mechanika rendben, már csak az óra táblába kell az anyával és az alátéttel rögzíteni és a mutatókat pozíció helyesen installálni.
S lássunk csodát, az óra jár!
További cikkekhez katt ide!