Tartalmas napokon vagyunk túl! Kalandok közt lejutottunk a Zil-131-el Szigligetre, felállítottuk az állomást, rádióztunk, szeretett barátainkkal találkoztunk, megáztunk, ettünk-ittunk, vendégeskedtünk – s legfőképpen ismét bebizonyítottuk, hogy összefogva jó. Alább egy szubjektív beszámoló következik rengeteg meseszép fényképpel és eredendően vidám és jókedvű, a másikat kellő módon tisztelő emberrel… 🙂
Nagyon sokat dolgoztunk az elmúlt időszakban – így alig jutott időnk ide írni. Akadt olyan hetünk, amikor péntektől-vasárnapig csak a klub szekerét lendítettük előre – s nem kevesen, hanem örvendetesen sokan. Most a Zil-131-es klubtulajdon híradó géperejű jármű a fő csapásirány, melyet erőteljes tevékenységgel igyekszünk felkészíteni a közelgő OT és a műszaki vizsgára. Egyben ismét és nyomatékkal utalunk arra, hogy a klubnak két fő kommunikációs csatornája van – az egyik a FB a másik pedig ez a honlap. Azaz aki képben kíván lenni, annak azt tanácsoljuk, hogy ott is szemlélje az eseményeket, lévén rengeteg apróság pont a csekélyke mérete vagy a gyors közlési “kényszer” okán nem kerülhet ki ide.
Minimozi HA7PTY Pityesz tolmácsolásában. A Zil-ápolás két napig ment, és május 1-én (ha nem jön közbe semmi) következik a festés!
73!
a HA5KDR kollektívája
Közeleg június, a Múzeumok Éjszakája! Az idén 22-e szombatra eső találkozó előkészítése sok munkát igényel – az egyik jelentős lépést múlt hét végén tettük meg, amikor a hagyományőrzőkkel együtt kerestük föl a Határőr Emlékhelyet Apátistvánfalván…
Rendkívül különleges műveletnek lehetett néhány szerencsés ember részese e hét csütörtökön a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum vári objektumában. Mint a helyszínen kiderült, tényleg nem mese, amit ígértek – azaz a Kincstár legféltettebb tárgyait is megfoghattuk – igaz, csak kesztyűben, de azért akkor is! 🙂
FolytatásEz az írás bevallottan nem az amateuroknak szól. Oka pedig annyi, hogy őket az esetek nagy százalékában értelmetlen győzködni a rádiózás hasznosságáról és értelméről. (Szomorú kivételek persze sajnos folyton akadnak.)
Duna-kanyari életkép egy ifjú ápolt otthonából. A jelmondat világos: Tungsram csővel is jó a rádió! (Persze, tudjuk, a szlogen eredetileg a Patay Imre által alapított Vatea gyárat emlegette, de az sajnos régen odalett és az R-30 vevőben nem is azok dolgoznak.)
Manapság divat leszólni az állami fenntartású közgyűjteményeket. A HA5KDR vezetésétől és tagságától ez a megközelítés igen messze áll – olyannyira, hogy, mi magunk tettünk és teszünk (Apátistvánfalva 2017, 2018) sokat azért, hogy népszerűsítsük a katonai és határőr múltat, annak technikáját – például ilyeneket. Aki évek óta követi tevékenységünket tudja, több közös kiállítást tartottunk a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum márványtermében – most pedig az együttműködés újabb szintjét léptük meg.
Útban a legrangosabb kiállítóhelyre, amire egy gyűjtő vágyhat…
Egy-egy sikeres esemény után idő kell, hogy az emberben leülepedjenek az élmények – így az apátistvánfalvi Múzeumok Éjszakája után sincs ez másként. Az amateur ül és azon töri a fejét, miként jött ez össze, s a hír miként kommunikálható a külvilág felé? A legjobb lesz talán lebontani személyekre, mert így bárki számára világossá válhat, hogy a “közösbe” mindannyian, honvédek, hagyományőrző határőrök és amateurtársak odatettük magunkat. Talán megbocsájtható, de mi itt és most az utóbbiakkal foglalkozunk kissé részletesebben. Előre leszögezzük: ugyan mindannyian szinte mindenben munkafázisban részt vettünk, ám hely hiányában csak egy-egy elemet emelünk ki a nagy egészből. Tesszük ezt egyebek mellett azért, hogy a kívülálló is lássa, mitől lesz élő egy rádióklub. Leszögezzük, mindenkit nem lehet egy cikkbe beleírni – így ha valaki úgy érzi, kimaradt, attól eleve elnézést kérünk.
Mindezen túl nyomatékkal aláhúzzuk, a klubtársak sorrendje esetleges és semmiféle rangsort nem jelöl – ahogy a fényrajzok pedig inkább a hangulatot igyekeznek visszaadni, mint konkrét személyeket ábrázolni.
Nyugalom…
Tisztelettel jelentjük, megérkezett a Gaz-66-os híradó autó, s jött vele ráadásnak egy Ural-4320 is. Az út kissé kalandos volt, de immár minden rendben. De mindenről győződjetek meg a saját szemetekkel… 🙂
Egy csodálatos fénykép Apátistvánfalváról, a Határőr Múzeum kertjéből… 🙂
Van, aki még soha nem látogatott “oda”, más már unja, akad, aki csak üzletelni, megint más csak vásárolni vagy kizárólag nézelődni jár Németország – és Európa – legnagyobb amateur találkozójára. A bátran hagyományosnak titulálható rendezvény csütörtökön indul és vasárnap zár – van, aki szerint évek óta egyre rosszabb a felhozatal, mások meg esztendőről-esztendőre az újdonság varázsaként élik meg a bulit. Léteznek olyan fanatikusok, akik a világ túlsó feléről kizárólag az amúgy rendkívül nívós előadások végett utaznak Boden-tó partjára, s vastagon lenézik a börziánereket, megint mások pedig elsőrangú rablótanyának/kifosztandó tömegnek tekintik embertársaikat. Kár lenne feledni, Fridi olyan, mint a társadalom – kicsiben. Se “csak” jó, se “kizárólag” fekete – sokkal inkább tarka-barka, mint az amateurok közössége. Az alábbi fényrajzokat klubtársaink és barátaink lőtték. Nézegessétek Ti is örömmel. 🙂
Három tárcsás Enigma. Sold, azaz eladva 49.000 euróért – azaz kicsit több, mint tizenöt millió forintért. Az egy zuglói kislakás ára, rosszabb helyeken meg egy fél falu. Tavaly is volt kint egy, azon is egy ugyan ilyen cetli díszelgett..