A magyar gyártású HTG-1-es Hellschreiber adó-vevő a német Feld Hell „koppintása”. Gyártójuk a a Hungária körúton állt Telefongyár volt. (Itt található ma a Siemens központja.) Mint azt a roncskutatas.hu oldalon „zsolt001” írja, a gyár történetével foglalkozó monográfiák megjegyzik, a HTG berendezések minta után születtek, s a szakemberek rengeteg problémával szembesültek az első sorozatok elkészítésekor. Ebben nincs semmi meglepő, hiszen – ismervén a készülék rendkívüli összetettségét – efféle „lomot” csak nagyon felkészült ember- és eszközállománnyal lehetett összeállítani. Fontos megjegyezni, a korunkra maradt ismert példányok száma nem éri el az egy tucatot – annak ellenére sem, hogy Germuska Pál rendkívül alapos és nagyon olvasmányos, a magyar hadiipart tárgyaló könyve szerint akadt olyan esztendő, amikor másfél ezer példány került ki belőlük a zuglói üzem kapuján.
A képtávíró elvén dolgozó betűíró távírógépek általában hangfrekvenciás (900 vagy 1.500 Hz) áramlökésekkel dolgoznak, ezért rádióval való alkalmazásuk minden nehézség nélkül megoldható. Az eljárást Rudolf Hell-ről nevezték el, aki azt 1929-ben szabadalmaztatta. Anno, a harmincas-hatvanas évek között a leggyakrabban használt betűíró fordult elő.
- mint egybeépített adó-vevő
- mint vevő
Az adó felépítése az alábbi ábrán szemlélhető:
Vételnél a kisugárzott távírójelek a vevőantennán át a rádióba jutnak, majd az onnan érkező hangfrekvencia további erősítése és egyenirányítása már a HTG-1-ben történik. Az írószerkezet egy elektromágnesből áll, melynek nyelve az állandóan futó papírszalagot a forgó íróorsóhoz nyomja. Így a szalagon az adónál lenyomott betű, írásjel képe jelenik meg.
A vétel leegyszerűsített elvét az alábbi ábra mutatja:
A fenti ábra esetében érdemes megjegyezni, hogy bár az egy 1952-es könyvből való, azon a német Feld Hell és egy R/7 adó és R/7 vevőkészülék szemlélhető rajta.
A hajdan a tábori híradás céljára rendszeresített 49 M tábori távírógép adó- és vevőberendezése egybeépített volt. Rádióval összekapcsolva a mikrofon helyére bekötve úgynevezett hangzótávíró adást végezhetünk, amely lényegében a távbeszélő üzemmóddal azonos.
Amennyiben kemény távíróadással működtetjük, a HTG és a rádió billentyűje közé egy jelfogót kell beiktatni. Az impulzusok sávszélessége 150 betű/perc üzemnél 125 Hz, míg 300 betű/perc ütemnél 258 Hz.
Hatótávolsága megegyezik a használt rádiókészülék hatótávolságával. Ha vezetékes rendszerben működtetjük, akkor hatótávja öt Néper – de ez hagyományos távbeszélő erősítőkkel tovább növelhető. Utóbbi esetben a távírógép vezetőszorítóira egy tábori távbeszélő készüléket is rákapcsolhatunk, s az ellenállomást azzal hívhatjuk.
A Hellschreiber masinák óriási előnye, hogy még erős légköri zavaroknál is üzembiztonság szempontjából többszörösen felülmúlják a kézi-, illetve gépadást. Amíg ugyanis a Morse vagy ötös abc használata mellett a légköri zavarok akár azáltal, hogy egyes impulzusok kimaradnak, akár úgy, hogy hogy a szünetek helyett jelek jönnek, a leadott betűt másra nem változtatják meg. Tapasztalatból mondható, a leadott jel legfeljebb halványabb lesz. Telepítésük viszonylag egyszerű, s üzembehelyezésük sem vesz igénybe néhány percnél többet. Kezeléséhez egy ember elegendő.
A 49 M HTG-1 adórésze egy rezgéskeltő elektroncső – ez termeli a 900 periódusú hullámokat. Az adórészhez tartozik még az érintkezőhenger és a billentyűrendszer.
A vevő az előerősítőből, az egyenirányítóból, a végerősítő fokozatból és az írórendszerből áll.
Mint fentebb is utaltunk rá, a Hell-távíró az úgynevezett hét vonalas rendszerrel dolgozik a képtávíró működésének az elvén. Ez úgy értendő, hogy a képmező a szalag haladási irányvonalával párhuzamosan hét részre van osztva, így a teljes kép negyvenkilenc részből áll. (Lásd az ábrát.) A letapogatás balról-jobbra, felülről-lefelé történik. Példánkban az E betű képe látható az adóhenger felületén.
A henger kerülete, mint az ábrán is szemlélhető, szintén negyvenkilenc szeletre van osztva – s minden jelnek és betűnek saját kódja van. A betűk lenyomásával a mechanika a hozzá tartozó letapogatót az állandóan forgó henger felületéhez nyomja – ahol a rugó a fém felületéhez érve az áramkört zárja – a szigetelteknél pedig nyitja. Az érintkezőkön át a rezgéskeltő 6BA6-os elektroncső jelei részint a vonalra, részint pedig a saját vevőbe jutnak
Az adás egy írógépszerű billentyűzeten a megfelelő kar lenyomásával történik. A Hell-géptávíró – mint fentebb is írtuk – ritmikus rendszerű – ami annyit tesz, hogy csak ütemesen lehet írni rajta. A sebessége 150 betű percenként.
A vétel során mind a saját, mind pedig az érkező jelek az erősítőfokozaton átjutva, egyenirányítás után a végerősítőcső anódáramát vezérlik. Utóbbi az írórendszer mágneses tekercsét járja át és a mágnesnyelv meghúzásával az írószalagot egy csavarmentes íróéllel ellátott hengerhez, az úgynevezett íróhengerhez nyomja.
Az elektromágnes nyelve valójában egy sima kétkarú emelő – ha a mágnest meghúzzuk, akkor az íróél az állandóan haladó papírszalagot a forgóíróorsóhoz nyomja. A menetek felületét filcből készült festékező henger tartja nedvesen. Ha a papírszalag az orsóhoz nyomódik, akkor a szalagra a papír haladási sebességétől és az orsó fordulatszámától függően, a vonalról vagy a rádióból beérkező jelek áramlökéseinek megfelelően jel rajzolódik.
Az íróhengeren két menet van, ezért minden jel kétszer húzódik le két egymást követő sorban. Mint a távírógépeknél általában, egy bizonyos mértékű szinkronfutás szükséges a két gép között. Ha az együtt futás tökéletes, akkor a vett jel az írószalag két szélével párhuzamos sorokba rendeződik.
Ha az adó és a vevőmasina sebessége eltérő, úgy az írott szöveg ferde lesz. Ha az adógép siet, akkor a sorok jobbról balra, ha lassabb, balról jobbra dőlnek.
A fenti írás természetesen csak kedvcsináló, semmi több. Ha van ilyen masinád, s még soha nem röffentetted be, tisztelettel arra kérünk, első nekifutásra semmiképpen ne is adj neki villanyt. Borítékolható ugyanis, hogy a HTG-1-ben lévő elektrolit kondenzátorok az idők folyamán megadták magukat, így a hang helyett tuti csak a gömbvillám pattan elő a dobozból, ha ráadod a delejt. Az áramfelvétele tizenkét Voltról egyébként nem vészes, mindössze négy Amper.
Ha kérdésed van, jelezd bátran, s mi legjobb tudásunk szerit igyekszünk megfelelni rá!
HA5CBM
Miklós
Military Szakosztály
Hello Michael,
Do you know my Hellschreiber website (www.hellschreiber.com)? One of my pages is about the HTG-1 (www.nonstopsystems.com/radio/hellschreiber-hungarian.htm).
On your “HTG-1 Hellschreiber adó-vevő”, you mention a 1952 book. You also show some illustrations from that book, including a HTG-1 with a R/7 transceiver and receiver.
Could you please send me a full-size copy of the image of the HTG-1 with the R/7 radios?
Could you also please give me the complete title of the 1952 book , the publisher, and the pages that cover the Hellschreiber / HTG-1?
Thank you very much in advance!
73,
Frank
Dear Frank!
Thank you for your level! We’ve already written to each other.
What you need is time. If I did, I’ll send it. Not tomorrow, unfortunately. A lot of work.
Book Title: Basic Information Technology – 1952 Publisher: Ministry of Defense I-II-III. Vol.
A few links:
https://www.ha5kdr.hu/2017/12/mukodik-a-htg-1-is
https://www.youtube.com/watch?v=OQoUizuT3Sc
https://www.youtube.com/watch?v=PZljTRWjfBE
https://www.youtube.com/watch?v=wet48VaQ4Nc
And most of all !!! 🙂
https://www.ha5kdr.hu/2019/03/antik-sms-es-mas-tsodak
73!
Michael