Be’ régen vártuk már: R-30 II. rész HA8BDE tollából

Már-már elvonási tüneteink voltak – bár igaz, ezeket jól csökkentette a minapi őrségi túra a hagyományőrző határőrökkel. Viszont az hétfőn zárult – ma pedig már péntek van, így ismét belecsapunk a lecsóba, s közöljük HA8BDE Balás B. Dénes kiváló technikatörténészünk R-30-as lomhalomról szóló írásának második részét. Mivel ez egy hosszú anyag, így érdemes visszanézni – pláne annak fényében, hogy a köztes időben civil dolgokat is górcső alá veszünk…

(Az előző rész itt érhető el: Link)

A készülékeket és a kocsi berendezését láthatóan több cég készítette, ezek gyártási stílusa alaposan eltér, de konkrét információkat alig találtunk. Az látszik, hogy az adótápegységet és az akkumulátor töltőt ugyanaz a cég gyártotta, de az adót és a vevőt másik gyár. Az erősáramú kapcsoló-csatlakozó szekrényt és a kocsi belső kialakítását, vezetékezését egy további résztvevő, vélhetően a HTV készítette, az aggregátor szűrőegységével együtt.

Az XA6204 számú rajz dátuma 1953 október és a Beloianisz Hiradástechnikai Gyár szignálta. A rajzból arra következtetünk, hogy a készülékek (adó, vevő, tápegységek) 1953 végén már készen voltak, valamennyit legyárthattak belőle, de a kocsifelépítmény még tervezés alatt állt, úgy gondoljuk csak 1954-ben kezdték berendezni az első példányokat.

A rádióállomás erősáramú energia ellátását az R/7 típus-kocsi hagyományaitól eltérően nem csak akkumulátorokkal igyekeztek biztosítani, hanem a fő energia forrás a 220V feszültségű, Csonka-motoros, 1,5 kW-os aggregátor lett. A rádiókészülékek 220V váltakozó áramról működtek, de telepes üzemben umformerek biztosítottak közvetlen egyenáramú táplálást a készülékeknek.

Az erősáramú szekrény alsó fiókjában a hálózat-választó kapcsolót helyezték el, a fiók alatt pedig a háromfázisú HTV (Ifjabb ápoltak kedvéért: Híradó Technika Vállalat, Daróczi út) csatlakozókat. (Ezekben azonban csak egy fázis volt bekötve!)

A hálózati- vagy aggregátor-feszültség az „N” csatlakozón jutott el az Akkumulátortöltő egységbe, majd onnan az Adótápegységbe, valamint a Vevőbe. Az aggregátort menet közben a vevőkészülék alatti raktérben, a vevőtől kb. egy méterre helyezték el. Használható volt menet közben is, pl. az akkumulátorok töltésére, de a gyújtószikrák jelentős zavarsugárzása a rádióvételt szinte lehetetlenné tette. Az aggregátort településkor kiemelték a kocsi jobb oldalán lévő rakteréből és a kocsitól távolabb, kb. 15-20 méterre telepítették.

Ugyancsak megoldható volt kábeles csatlakozással a közcélú, (vagy honvédségi) villamoshálózatról való üzemelés. Az állomás tervezésének idején az országban még léteztek 110/190 V-os villamos hálózatok, sőt szigetüzemben egy-egy vidéki településen ettől eltérő feszültségeket is használtak. A kocsi felszereléséhez tartozó „Akkumulátortöltő” egységet úgy tervezték, hogy a 12/24V töltőfeszültségek mellett a transzformátor primer oldala alkalmas lett a különböző hálózati feszültségek (100V-240V-ig) fogadására.

Például a beérkező 110V hálózati feszültséget a feszültségválasztó kapcsolóval a transzformátor primer oldali 110V kapcsára állították, majd autótranszformátorként használva a primer oldalt, a 220V-os kapocsról vették le az adó és a vevő részére szükséges 220V feszültséget.

Ez a megoldás lehetővé tette az alacsony hálózati feszültség kiegyenlítését is, ha például egy légvezeték-hálózat végén 220V helyett már csak 200V-ot mértek. A konstruktőrök természetesen igyekeztek a készülékeket illeszteni az országban akkor használatos feszültségekhez, pl. az R-30 vevőn is lehetőség van 110V fogadására, de az akkumulátortöltőben megvalósított hálózathoz illesztés elég ritka volt a honvédségi rádióállomásoknál. Tudomásunk szerint csak a háború alatti R/15 készülék rendelkezett egy hasonló szerepű „előtranszformátor”-ral.

Az akkumulátoros üzemnél viszont jelentős különbség volt a háború előtti rádiós kocsikhoz képest, nem egyetlen akkumulátor telep, hanem a kocsi két oldalán elhelyezett két 24V 105Ah kapacitású telep szolgálta ki a rádiókat, egyenként négy darab 6V feszültségű, ládázott lúgos akkumulátorból összeállítva. A 24V telepeket váltakozva lehetett használni illetve tölteni.

Az akkumulátorokról járatott umformerek, technikailag a 30-as évek színvonalát képviselték, mert a kocsi tervezésekor még nem léteztek a tirisztoros vagy tranzisztoros áramátalakítók, a tervezők akár az R/4 vagy R/7-a adók umformeres áramellátását vehették mintának, de a vevőnél szerencsére elhagyták a bizonytalan működésű, gyakran meghibásodó vibrátoros átalakítót és oda is egy kisebb umformert terveztek. A tervezők védelmére vagy dícséretére írhatjuk, hogy a Magyar Néphadseregnél 1961-ben rendszeresített Csehszlovák gyártású R-4, (Labe) vevő tápegységek akkor még mindig umformerekkel készültek – melyek egyébként a mai napig hajlandók működni – tehát az R-30 áramellátása a gyártás időszakában, korszerűnek volt mondható.

Az akkumulátorok szolgáltatták az adó és a vevő csöveinek fűtéséhez a 12V egyenfeszültséget és 24V-al hajtották az adó és a vevő umformereit. A kétféle umformer (forgó-átalakító) lehetővé tette a telepek és az aggregátor kímélését, ha csak a vevő ügyeleti üzemére (figyelésre) volt szükség, a kisebb teljesítményű umformer alig vette igénybe az egyik telepet, az 24 órán keresztül működhetett töltés nélkül. Ha viszont az adónak is működni kellett, a telepek 3 órán keresztül tették lehetővé – akár menet közben is – az adó teljes teljesítményű üzemét. Egyébként az adó-umformert úgy méretezték, hogy a kétszer nagyobb teljesítményű, 80W-os R-40 adóhoz is használni lehessen, megnevezése „R-30/R-40 adó-áramátalakító egység” volt. (Az adó-umformeren kívül használták az R-40-hez a teljes R-30 antenna készletet, az antenna átkapcsolót, és a földelőcsöveket is.)

Az umformerek nem 220V váltakozó feszültséget állítottak elő a 24V egyenáramból, hanem a készülékekhez szükséges egyenfeszültségeket. A vevőkészülék +210V-ot kapott, az adó pedig az egyenirányító kikerülésével a szükséges +800V, +450V, és -150V feszültségeket. Az umformereket az antennaátkapcsoló kapcsolta felváltva adásra vagy vételre, egyszerre a két umformer nem működött.

Mára ennyi fért a mókatárba – legközelebb a vevőkészülék ismertetésével folytatjuk!

 

Baráti 73!

HA8BDE Dénes

és

HA5CBM Miklós Military Szakosztály