…rádiózik. Mármint az amateur, mert ez egy ilyen faék egyszerűségű történet. A helyszín adott, a felszerelés egy részét HG7WMA Ádám, másik felét magam hoztam. Jó buli volt, a hideg sem számított jelentősnek – így máskor is megyünk. A nap zárásként pedig szalonnát sütöttünk…
Mi van az erdőben RH-n? Csönd! Sőt, még nagyobb csönd! Ja, és az ember újfent rájön, hogy nyolc Watt elég az egész országhoz, sőt, még Erdélyhez és a Vajdasághoz is.
Mit csinál az amateur szombaton nem sokkal dél után, ha objektív okokból (ügyelet) nem mehet a szokott hegyre? Unatkozik, s az RH rádió VFO-ját tekergeti. Igen ám, de Zuglóban nagy a zaj, így elkezd álmodozni valamilyen kitelepülésről. Az idő szép, a szél alig fúj – keressünk tehát egy mindenre kapható amateurtársat s közösen üssünk össze valamit! HG7WMA Ádám barátunk pont ilyen – jó értelemben vetten – megátalkodott figura – értjük alatta, hogy nem kell neki koktélgörl meg pálmafa ahhoz, hogy jól, mit jól, kiválóan érezze magát valami elhagyatott erdőszélen. Ádám efféle terepen megelégszik egy RH rádióval, egy hetven Ah akkumulátorral, némi vezetékkel meg egy kitolható katonai oszloppal, s máris szélesen mosolyog. Ha akad asztal, külön előny – a bort meg úgy is hozza, akár csak a forró teát és a jéghideg ásványvizet. 🙂
Tehát nosza, telefonozzunk! Egyeztetés, Ádám ráér, prezentálja a menázsit, én az oszlopot és a technikát. A helyszín adott, Törökmező közelében, Nagymaros fölött jó magasan, távol mindenféle elektronikus zajoktól. A teljesítményt majd visszavesszük olyan öt-nyolc Wattra, csak elég lesz egy ideig. Ádám amúgy már többször nyomta onnan, nem véletlenül tör lándzsát a QTH mellett.
Az út roppant jeges, de a kiváló géperejű jármű, gyomrában két lelkes amateurral minden akadályt leküzd. Az úton persze mások is közlekednek – ők ilyen szúrós tekintetű gyalogos népek, bizonnyal övék a vidék, azért öltenek tragikus arcot. Persze ránk nincsenek hatással, mi rádiózni megyünk, az pedig – hangoztasson bárki bármit – szent dolog. Úgyhogy tessen szépen félreállni, no. (Az már csak hab a tortán, hogy amikor beérnek minket, tisztes távolságból szemlélik a történéseket, odajönni már egy se mer. Tán valami kémnek néztek minket a sustorgó rádióval, Wehrmacht-szürke katonai ládáinkkal és a kitolható oszloppal…)
Település után jön az első hívás, 3,615 Mc/sec környékén. Szeged jelentkezik, kiváló térerővel, utána pedig beindul az őrület! Felváltva ülünk-térdelünk a rádió mellett, s miközben az egyikünk osztja a QSO-kat, a másik a tüzet éleszti.
Mint a fenti LOG-fotó is mutatja, a két /P állomás népszerűnek bizonyult. Az amateurtársak kézről-kézre adtak egymásnak, így szó szerint nem akadt egy perc nyugtunk sem. 🙂 Mindenki türelmes, ahogy kell, sehol egy bántó szó vagy sürgető utalás. S hab a tortán effektnek HA5IT Tamás is feltűnik az éterben! Nagy az ujjongás, ez az igazság. 🙂
Ádám elhozta magával ez eredeti, patika állapotban leledző katonai színváltós lámpáját, így sötétedés után dizájnfények mellett tudtunk jegyzetelni. S azért meg kell hagyni, a sült szalonna, kolbász és kellően átpirult hagyma elfogyasztása tarka fényben nem utolsó élmény. S ha ehhez még hozzátesszük a háttérben a kivilágított Visegrádot és a ködben hömpölygő Dunát, bátran nevezhetjük giccsesnek a körülményeket.
Mára, azaz szombatra ennyi volt. Máskor is megyünk, mert a hely kiváló. Ha van kedved csatlakozni, örömmel látunk, keress minket az RH vagy URH sávokban, esetleg emilben.
Baráti 73!
HG7WMA Ádám
és
HA5CBM Miklós