Amerikai tankrádiók HA8BDE Dénes Om tollából – I. rész

Dénes Om ezúttal a nagy víz túlsó felén gyártott harckocsik rádióit mutatja be. Az anyag természetesen itt sem lesz totál teljes (ahhoz leginkább “oda” kellene születni), de messze bővebbnek bizonyul, mint a tegnapi olasz ismertető. Igaz, erről kétségtelenül többet lehet olvasni, így a kutatómunka is egyszerűbbnek bizonyult. Ám kár lenne szem elől téveszteni, azért erről sincs fönt “minden” a neten. 🙂

Sherman M4 harckocsi

Az Egyesült Államok hadbalépésével hasonló koncepció szerint kezdték meg a harckocsizó csapatok felszerelését, mint a szovjetek. Az óriási ipari kapacitást kihasználva könnyen gyártható és jó minőségű közepes harckocsik tömeggyártására álltak rá. Az M4 jelű „Sherman” nevű harckocsikból és különféle változataiból hozzávetőlegesen negyvenezer példány készült.

Természetesen ezt a mennyiséget nem egyetlen gyár készítette és nem egyformán voltak felszerelve. A háború elején az amerikai tankok tipikus felszerelése az SCR 538 állomás volt, mely csak egy vevőkészülékből (BC603 típus) és a belső beszélgető rendszerből (BC605) állt. A háború későbbi szakaszában (második felében) az US. hadsereg vezetése német harckocsi-csapatok eredményeit vizsgálva és az amerikai csapatok igényei alapján, minden harckocsit adó-vevővel és belső beszélgető rendszerrel szereltetett fel. A sokféle rádióból csak a tipikusnak mondható SCR 528 rádióállomást említjük meg, melynek készülékeit mai napig „Sherman-rádió”-ként emlegetik, bár többek között parancsnoki gépkocsikba is beszerelték.

SCR-528 harckocsirádió

Ez az állomás a BC603 vevőn és a BC605 beszélgető rendszeren kívül egy BC604 típusú húsz Wattos rádióadót tartalmazott.

(A nem forrásértékű World of Tanks Internetes-oldal szerint, ezt az összeállítást SCR 528 A1 típusjellel szállították T-34-ek részére a Szovjetunióba is, de erről dokumentumot nem találtunk.)

BC 604 adókészülék

Frekvencia: 20-28 MHz, tíz programozható csatornán,

rezgőkristályokkal beállítható,

Antenna: 2,7 méter botantenna

Antennateljesítmény: húsz Watt

Üzemmódok: FM távbeszélő

Hatótávolság: tíz mérföld – azaz tizenhat kilométer

Kapcsolás: négy fokozatú

Íme az SCR-528 rádióállomás: Balra BC604 adó, utána BC603 vevő, jobb szélen a BC605 erősítő

Érdekesség, hogy az adókészülékben a tíz darab kristályt fűtött termosztátban helyezték el, a teljes kristálykészletet ugyancsak az adóban egy fiókban tárolták. A program billentyűzet nem csak a kristályokat kapcsolta, hanem meglehetősen bonyolult mechanikával egy hat részes forgókondenzátort állított át, tehát hat fokozatot hangolt egyszerre.

A kimenő frekvencia úgy jött létre, hogy a kristály által előállított alapfrekvenciát kétszerezték, majd háromszorozták. Természetesen a kristályra a végfrekvenciát írták rá, de a valóságban a kvarc csak annak egyhatodán rezgett. (Pl. ha 25,4MHz az üzemi frekvencia, akkor osztva hattal = 4,233MHz a kristály valódi frekvenciája.) Nyilván az akkori technológiával négy MHz körüli rezgőkristályokat könnyebben tudtak gyártani.

Középen a fűtött termosztát az egyik kristállyal- jobbra a billentyűzet, védőrács nélkül. (A szerző felvétele)

A hat részes forgókondenzátor az adó alján. (A szerző felvétele)

A billentyűzet egytől-tízig egyre jobban nyitotta a forgókondenzátorokat, tehát a kristályokat nem összevissza, hanem növekvő frekvencia sorrendjében kellett a termosztátba helyezni.

A félig kihúzott fiók a kristályok tárolására szolgál. (A szerző felvétele)

A kristályok tároló fiókja. (A szerző felvétele)

Az adóban helyezték el az anódfeszültséget előállító umformert (dinamotort) mely tizenkettő vagy huszonnégy Voltról állította elő a tápfeszültséget attól függően, hogy a készüléket gépkocsiban vagy tankban alkalmazták. A tápláló feszültséget (tizenkettő vagy huszonnégy Volt) ráfestették az umformerre és ez a szám az előlap baloldalán egy kerek üvegablakban jelent meg.

Az SCR 528 rádióállomás nyitott teherautóra telepítve

A BC603 vevőkészülék

Az adó hét darab egyforma pentódát és egy végerősítő csövet tartalmaz, melyek fűtése 2,5 Voltot igényel. A nyolc cső sorbakapcsolásával a fűtés közvetlenül megoldható tizenkét Voltos akkumulátorról. Huszonnégy Voltos jármű esetén a csövek fűtőáramkörével nagyteljesítményű előtét ellenállások kapcsolódnak sorosan. Az akkumulátor feszültségnek megfelelő átkapcsolást, nagyon szellemesen, a megfelelő feszültségű umformerek dugaszolásánál maguk a dugaszcsoportok végzik.

Az adókészülék felülről nézve, nyolc darab elektroncsővel. Baloldalon az umformer üres helye. (A szerző felvétele)

Az umformer (dynamotor) beépítve a BC604-es adóba

A T-17 szénmikrofon

A BC 605 erősítő

A harckocsiknál szokásos módon gégemikrofon (laringofon) vagy szénmikrofon vette át a kezelő hangját és a mikrofonok hangja frekvenciában modulálta az adót. A szénmikrofon sokkal érthetőbb hangot adott (telefon minőséget), de ha működött a motor, ráadásként valamelyik fegyver, akkor használhatatlannak bizonyult, csak a gégemikrofon jelentett megoldást. A BC 604-hez T-17 típusú szénmikrofont rendszeresítettek.

A trimmerkondenzátorok csavarjai. (Szerző felvétele)

Kétségtelenül egyszerű volt ennek az adókészüléknek a kezelése, viszont a kiutalt frekvenciáknak megfelelő kristályok cseréje bizonyos kezelési jártasságot igényelt. A kristályok dugaszolása és sorbarendezése még egyszerű volt, de behelyezésük után az adótól jobbra lévő vevőkészüléket, vagy hangerősítőt ki kellett emelni, hogy az adó jobb oldalán lévő trimmerekkel a kicsatoló rezgőkör tíz darab kondenzátorát utána lehessen állítani. A hangoláshoz az előlapon található műszer „Antennaáram mérés” állásban adott segítséget.

(Ez a készülék annyira korszerűnek mondható, hogy 1950-ben még gyártották.)

Mára ennyi fért bele, de igyekszünk még a héten leközölni a záró részt. Ha pedig ez megvan, érkeznek az angol tankrádiók, aztán jön az előző, olasz lomhalmokat tárgyaló cikk bevezetőjében említett töredékes német-magyar anyag.

Baráti 73!

HA8BDE Dénes