Az alábbi írásban a Feldhell kifejezés bármiféle egyéb, nem a WSJT-hez köthető “digitális” üzemmóddal behelyettesíthető – mi pusztán azért vettük példának, mert ez a kedvencünk. A módszer leírása természetesen nem a spanyolviasz fölfedezése – de gondolni kell a kezdő amateurtársakra is akik az “egymillió” profi 🙂 amatőr mellett szeretnének összeköttetést teremteni más földrész rézdöngölőivel. A szösszenet végén pedig ott egy friss film a Youtube videomegosztó csatornán igen szép nézettséget elért EMA Hellschreiber írógépről… 🙂
In the following writing, the term Feldhell can be replaced by any other “digital” mode other than the WSJT. We chose it because it’s our favorite. The description of the method is of course not the Spanish wax – but we must also think about the beginner amateurs. They are those who want to connect with other continents alongside the “one million” pro :). In the end there is a new movie on the Youtube video sharing channel with a great view of the 1952′ EMA Hellschreiber typewriter … 🙂
Van hangja, annyi szent – és fílingje is, az már igaz… 🙂
Olykor nagyon magányos tud lenni egy-egy Feldhell CQ. Az ember leáll, oszt’ nyomja-nyomja – mindhiába. Különösen igaz ez télen, hétköznap és kora este, amikor a népek vélhetően egészen mással, teszem föl holmi sorozat- vagy meccsnézéssel vannak elfoglalva. Pedig annál, hogy egy dobozt bámulunk bambán messze jobb dolgokat is lehet művelni!
Például Feldhellben utazni 160-30 méteren.
Mit tegyen tehát az egyszeri amateur, aki összeköttetéseket óhajtana létesíteni, sőt mi több, a csaknem hetven esztendős masináit is szeretné beizgatni? Partnert szerez magának a neten! Tudjuk, sokan már a digimódtól is rosszul vannak, nem hogy az önreklámtól – ám kár lenne feledni, távíróban, SSB-ben vagy az újonnan teret hódító FT-akárhányas módokban szó szerint bármennyi állomást fellelhetünk bármikor. De az olyan speciális esetek, mint a Feldhell, némi szervezettséget is elviselnek.
No, de hol kezdjünk magunknak partnert szerezni?
Az első javaslatunk ez az oldal: https://hamspots.net/
Szerintünk relatíve sokan használják, s az ide feltöltött adatok máshol is láthatóvá válnak. A regisztráció faék-jellegű, s ha belépett az ember, már válogathat is, mit óhajt látni. Mivel ugye mi most kizárólag a Feldhell-ben utazunk, erre gyúrjuk a cikket is. 🙂
Rámegyünk a digital modes fülre, majd az egeret rávisszük a Hell szócskára és kattintunk.
Mint a mellékelt ábra is mutatja, a cikk írásakor nem volt túl nagy tolongás a témában. Viszont úgy tapasztaltuk, ha beírjuk magunkat a jobb oldali mezőbe, akkor olyan öt-tíz percen belül lesz egy partner. Ha pedig ő is beír minket a spot-ba, akkor óránként már öt-nyolc QSO-val bátran számolhatunk. Erre lehet buzdítani a partnert, ha az elköszönés zárásakor pár kedves szóval megkérjük rá. Tízből heten megteszik ezt a szívességet nekünk. Tényleg.
Sokan eleve elutasítják, illetve valamiféle magasabb “akármi” alapján erkölcstelennek tartják azt, hogy az ember saját magát írja be a spot-rovatba. Ha Te is így érzel, kérd meg valamelyik amateurtársadat, véssen be ő. Ennyinek bele kell férnie a határba kiszaladó LED-sorok, a QRP versenyeken OM-Power-rel induló HA-HG-akárhányas suttyók és egyéb, csalással győzelmet arató amatőrök mellett.
A másik “ön-népszerűsítő” – valójában sokkal inkább partnervadász oldal a sokszor bemutatott on4kst.org digitális kikötő.
A regisztráció dettó faék projekt, ha ezen túlestünk, ugyan azzal az adatsorral bármelyik ablakba beléphetünk. Mivel mi esténként és hétköznap jelenük meg az éterben, így a 160-40 méteres szekciót válasszuk ki.
Ide a bal fölső sarokba egyébként olyan egyszerű üzeneteket kell írni, mint például: GE all, CQ HA9HAF9A 3.585 Feldhell QTH JN97MP power 60 Watt, dipole – mni tnx! Pse listening – oszt ENTER.
Mivel az ON4KST csatszobáját tényleg világszerte használják (elég benézni az 50 MHz-es terembe), lesz partner gazdagon. S itt még olyan erkölcsi gondok sincsenek, mint a másik esetben. 🙂
S akkor zárásként ahogy ígértük – emlékeznek még erre 2010-ből? 🙂
A masinéria még mindig pöfög, sőt, csöve(ke)t sem kellett benne cserélni! 🙂
Ugye milyen szépen dolgozik az EMA Hellschreiber írógép?! Pedig ez a lomhalom sem mai csirke, hiszen 1952-ben gyártotta a svájci Meilen városában található EMA, azaz Elektro-Meilen Ag. Ritka szerkezet, legközelebb hozzánk tudottan (értsd alatta a saját nyilvános leltárát) a Deutsches Museum-nak akad egy szintén működő példánya. Igaz, az valami raktárban pihen így sajnos nem látható.
Baráti 73!
HA8BIT
Péter
és
HA5CBM
Miklós