A gyűjtő polca: Az R-107M rádiókészülék műszaki leírása és kezelési szakutasítása

Ez egy kakukkfióka az R-107 családban – lévén az FM-en túl távíróra is képes, sőt, automatikus antennahangolót is elhelyeztek benne, továbbá kétféle teljesítmény között kapcsolható. Minden nagyon jó, minden nagyon szép, mindennel meg vagyok elégedve – mondhatja I. Ferencz’ József után szabadon az egyszeri ápolt. És tényleg: egy R-107M-el megjelenve az éterben csupa öröm és boldogság a gyűjtő élete! 🙂

Biztos unalmas, de (sajnos) megint ezzel kell kezdenünk: ezek az írások nem holmi bosszantásra születnek – hanem azért, hogy tudd, mit kell keresned. Az R-107M leírásában esetünkben például az úgynevezett “Hír” szám is lényeges, mellyel a Magyar Néphadsereg – újabban pedig a Magyar Honvédség – jelöli az egyes bumáskákat. Ennek a – méltán kedvelt – készüléknek a jelzete Hír/286 – ami alapján már könnyebb dolgunk lett volna anno, úgy tíz esztendeje, amikor még szabadott vásárolni a honvéd szabályzatkiadótól mindenféle (gép)könyveket. De akkor ezt a “kettőnyolcvanhatot” még nem tudtuk, így tisztán az ott dolgozó hölgyek jóindulata alapján molyolhattunk a halmazban a leírás után. De végül rendesen és szabályosan, számla ellenében meglett, s ez a fő. Azóta persze már az R-107M is “hatálytalan”, ami praktikusan annyit tesz, hogy a maradék készletet elnyelte a papírmalom. Mielőtt felháborodnál, hogy “miért nem osztogatták szét” jusson eszedbe, hogy kinek és hogyan? Hiszen a Magyar Honvédség mégsem egy gittegylet, ahol ráérő urak nyugalmasan kikeresik a majd’ tízmillió ember közül azt a százat, akit ez a papírköteg érdekel – s ezt követően államköltségen nekiállnak náluk egyesével érdeklődni, hogy szükségük van-e egy példányra…

Ha most azt veted ellen, hogy “miért nincs valami hivatalos szervezet, aki…” – igazad van. De ettől ugye nem leszünk beljebb. S nem csak a leírásokat szerezhetné meg “az a szervezet”, hanem a sereg által megunt adó-vevőket és antennákat is, melyeken a fiatalok tökéletesen meg tudnának tanulni rádiózni, s így tovább…

Roppant fontos közbevetni: A vásárlási lehetőség amúgy bármelyik hazai honpolgár előtt nyitva állt 1991-től 2012-ig – azaz huszonkét esztendőn keresztül. Ennek ellenére a helyiek tájékoztatása alapján nem érte el az ezret azok száma, akik éltek a lehetőséggel. Igaz, mindenből csak egyet lehetett beszerezni, s arra is várni kellett vagy négy-öt hónapot – de legalább hivatalosan vásárolhatóak voltak a leírások. A zárás persze nem azért történt, mert holmi magyar tiszt/miniszter gonoszkodni akart – hanem nemzetközi katonadiplomáciai galibák lapulnak meg a háttérben. Halvány reménysugár, hogy egyszer megint kinyílik a lehetőség…

No, de elég a keservekből, lássuk mai cikkünk tárgyát.

Az R-107M-ből a Magyar Néphadseregben sem akad sok. E sorok írója állítását arra alapozza, hogy az adó-vevők mellé szolgaian járó leírások sorszáma nem érte el a kétezret. Maga a nehéz vas három darab 2,4 Voltos lúgos akkumulátorral üzemel, s bátran mondható áramtemetőnek. Ezt a gyászos jelzőt a használók arra alapozzák, hogy a masinéria hat-hét Watt kimenőre csaknem nyolc Ampert vesz fel 7,5 Voltról. (Igaz, a könyv csak maximum ötöt ír, de több gyűjtő egybehangzó véleménye szerint nagy a szórás, s akadnak hét Wattos berendezések is. A saját 6,8 Wattos.)

Ami szerintünk csöppet sok.

Az “M” verzió előnye, hogy 21, 24, (27), 28 és 50 MHz-en is fut – s végre nem kizárólag FM-ben, hanem akad nekije’ távíró része is. A készletben fellelhető egy tényleg tündi-bündi mini billentyű – az ember ezt látva egyszerűen kényszert érez arra, hogy (ha még nem tud) azonnal elsajátítsa a Morse jelek adását és vételét. S a sornak még nincs vége! Hiszen ott a kijelző, ami ugrókódos leolvasójával totálisan kilóg a szovjet rádiók világából! Ennivaló, na! Olyannyira, hogy használata során az egyszeri ápolt könnyen azt hiheti, a huszonkettedik századba röpült! 🙂

A vevője amúgy elég pöpecre sikeredett – igaz, a jó kihasználtsághoz nem feltétlenül a Kulikovot kell ráaggatni, hanem (például) egy Penetrátort. Így – ha a terjengés is úgy óhajtja – már nemzetközi QSO-k is kerülhetnek a logunkba.

Nézzük a további előnyöket: automatikus antennaillesztő! Igen, mind a hat-hét Watthoz. 🙂 Aztán kétféle teljesítmény állás. Hát mi kell még? (Hát például egy konverter, amivel már 70 és 144 MHz-en is lehet vele ügyködni.)

Szorosan ide sorol a saját R-107M-em sztorija. Még anno, amikor futotta menyasszonyra, hölgyem kiment az édesanyjával a veresegyházi piacra. A zöldségbeszerzés közben az egyik savanyúságosnál feltűnt neki pár katonai vas – köztük a szóban forgó cájg is. Furfangosan elkérte az eladó elérhetőségét – így ennek hála aznap este már ott is voltam Vecsésen. Mint kiderült, a kalandos életű – és nem mellékesen antik műszaki könyveket gyűjtő – gazda a szovjetek kivonulásakor zsákmányolta a lomokat. Hamar megegyeztünk, elhoztam. Az alját kissé lemarta a káposztalé, de azért HA5AJR Ábel pikk-pakk megjavította. (Egy végfok tranyó dőlt ki a sorból, amit kilencszáztíz forintért vásároltam az RT HAM-bazárjának akkori, azaz 2001-es kínálatából.)

Az R-107M leírása bár nem gyakori, de nem is beszerezhetetlen. E sorok írója három-négy évente szokott látni a hagyományos és e-börzéken belőle egyet-egyet. Érdemes előjegyezni az antikváriumokban vagy beállítani figyelőbe az árverési oldalakon – egy a lényeg, a címet pontosan szükséges megadni, hiszen sem az algoritmusok, sem a dolgozók nem fognak helyetted gondolkodni.

E leírás csaknem kétszáz oldala nincs beszkennelve, s idő hiányában nem is fogunk nekiállni ezzel bajlódni. A legfontosabb, legfeljebb nyolc-tíz oldalt viszont ingyen és bérmentve elküldjük postán annak, aki igényt tart rá.

Mára ennyit, de hamarosan érkezünk az újabb érdekességekkel!

73!

HA5CBM

Miklós

Military Szakosztály