Különleges érzelmek fűznek az R-323 vevőkészülék orosz nyelvű leírásaihoz – ez volt ugyanis az első bumáska, amely a birtokomba került. Mindezt anno akkurátusan be is írtam az első oldalra. Jó régen, 1999. nyarán…
Kivételesen engedtessék meg, hogy egy személyes gondolattal kezdjem: a címben szereplő “első könyvem” a közelmúltban, tragikusan fiatalon elhunyt remek amatőrtől, távírásztól és kiváló fotóriportertől, HA6PQ Gyurián Tibortól származott. Tiborral a gyűjtés révén barátkoztunk össze. Sok kiváló lomot és leírást kaptam tőle tisztességes áron, s ugyancsak nagy szerelme volt a szerinte “csakis távíróra használható R-134“. Akadt rá példa, hogy a már kifizetett bumáskákat a salgótarjáni busszal, egészen pontosan annak sofőrjével küldte fel Pestre, de hoztak így dög nehéz rádiót is Zuglóba. A kilencvenes és a kétezres években számtalan telefonbeszélgetést tudhattunk a hátunk mögött, melyekben olyan fontos dolgokról értekeztünk, mint az R-akármennyi kezelése és pótalkatrészeinek vagy használati utasításainak beszerzési forrása. S immár talán az is leírható róla, hogy olyannyira prímán beleásta magát a kiváló R-134-be, hogy 2001-ben egy 386-os PC-ről Norton Commanderrel “hoppingoltatni” is tudta a saját lomhalmát. Igaz, nem volt gyors a váltás, de a masina két másodpercenként képes lett a nyolc csatorna közül bárhová lehangolni.
Isten nyugtasson, Tibor!
Ez a bejegyzés hozzád szól, előtted tiszteleg, remélem, a szokott stílusom “odaát”, az örök távírászmezőkön is bejön. :::)
Sokszor és sokan kérdezték, mennyi időt vett igénybe az immár csaknem hét könyvtári folyóméternyi, döntően rádióleírásokat tartalmazó szakmai bibliotéka összehozása? A válasz a fenti részből kitalálható – e sorok írásakor ünneplem az alapítás huszadik esztendejét.
A három kötetes R-323 leírás oroszul van meg, s a Szovjetunió Honvédelmi Minisztériuma adta ki Moszkvában 1973-ban. Az első kötet, amely a kezelési utasítást, a kapcsolási rajzokat és az alkatrészjegyzéket tartalmazza százharminchat oldalt tesz ki. A második a javítási utasítás (harminckét oldal) míg a harmadik az úgynevezett Formula – hová az “adott” rádióberendezés történetével kapcsolatos jegyzetek kerültek – hetvenkét oldalas. Ha csak szigorúan a gyűjtési részt tekintjük, akkor a hobbista az elsőre tarthat leginkább igényt, míg a pipifaxosabbaknak esetleg a javítási utasításra is igényük lehet. A harmadik kötet (szerintem) már csak a valódi hard core ápoltakat hozza lázba – de ugye így teljes az élet. 🙂
Az első kötet leírása rendkívül részletes, abból gyakorlatilag az elektronika működése is kiderül. Egységről-egységre veszi végig a jel útját, a feszültségeket, a “mi miért történik” eseményeit. Külön érdekesség a jellemzőbb hibák, illetve azok elhárításának felsorolása – s itt nem csak arra kell gondolni, hogy ellenőrizd a biztosíték állapotát, hanem olyanokra is, hogy ha nincs “emez”, akkor az “amott” lévő elektroncsövet kell kicserélni.
Az R-323 látszólagos hibája, hogy az R-326-tól eltérően nem tartalmaz BFO-t. Ez – ha csak FM-re, AM-re vagy CW-re vágyunk – nem okoz múlhatatlan gondokat, de például az SSB jelek dekódolása már eléggé macerás nélküle. A szovjet mérnökök persze gondoltak erre az esetre is – így az R-323 KF-je az előlapon ki van vezetve, s az egy megfelelő vezetékkel összeköthető az R-326 antennabemenetével. Ilyenkor gyakorlatilag egy KF vevőt kapunk, ahol az R-326-ot fixen a KF jelre hangolva, majd a BFO tekergetésével igényeink szerint belőhető az alsó- vagy felső oldalsáv. Mivel a szovjet hadseregben rádió volt feszt, véletlenül sem okozott gondot, hogy az egyik (húsztól száz MHz-ig futó) egység két tagból (RH+URH) állt, míg a húsz MHz-ig terjedő szegmensre meg munkába vettek még egy R-326-ot. Persze ha nincs R-326-od, sem kell pánikba esni! Az R-323-ból érkező KF bármilyen vevőbe beküldhető, csak a jelet le kell választani egy pár pikós kondival.
Természetesen az R-323 és az R-326 leírásai magyarul is léteznek – igaz, e sorok írója az URH változatot csak a HM HIM könyvtárában látta, gyűjtőnél még soha. (Ha tudsz eladó példányt, kérlek rögvest feltétlenül írj, ez a kívánatos trófea ugyanis még hiányzik a kollekcióból.)
Zárásnak pedig egy jó tanács: a hazai antikváriumok on-line felületein nem csak magyar címmel bíró könyveket lehet rögzíteni. Konkrétabban fogalmazva vettünk ott már eredeti német leírást, sőt, barátnak orosz nyelvű R-326 bumáskát, cseh(szlovák) R-4 leírást és így tovább. Nem győzzük hangsúlyozni, ha nem tudod valamiről, hogy létezik, akkor csak a Jó Isten (pogányoknak: vakszerencse) segíthet, hogy rálelj arra, ami izgaz(hat).
Ezek a cikkek pedig pont azért születnek, hogy tudd, mit kell keresned.
Mára ennyi, de hamarosan folytatjuk egyéb izgalmakkal…
73!
HA5CBM
Miklós
Military Szakosztály