Nekünk evidens, hogy az emberek által, a másik maximális tisztelete mellett űzött hobbi – legyen az bármilyen –nyugtatólag hat az idegekre. Azonban ha tudományosan is igazolni szeretnénk e „közismert tényt” rögvest kiderül, hogy e témakört kellő alapossággal viszonylag kevesen vizsgálták. Megpróbálunk tehát néhány friss konkrét érvet (értsd: hivatkozásokat) adni a kezetekbe, hogy egy lehetséges vita esetén elkerülhessétek a hiteltelenség (más olvasatban: önzés) látszatát.
Figyelem: az alant olvasható cikk amúgy nem annyira a szórakozásra, mint a inkább a gondolkodásra szeretne késztetni…
Előre jelezzük, az alábbi cikk nem tudományos céllal született, hanem felsorolás-szerűen óhajtja bemutatni a hobbit érintő vizsgálatok közül a legfrissebbeket. Természetesen nem a népszerű „ipari ezoterikus bölcsességeket” felsoroló cikkeket fogjuk leltározni, hanem a komolyabb szakmai oldalakon/folyóiratokban megjelenteket. (Angol tudás szükséges.) Azt is leszögezzük, mi itt és most nem a döntően fizikai testmozgással járó sportokhoz, hanem az „üldögélősebb” szabadidős tevékenységekhez kapcsolódó elemzéseket tekintjük át. Az előbbi témaköre elképesztően gazdag és sokszínű, így aki óhajtja, az mind magyarul, mind bármely világnyelven könyvek tízezreiből válogathat. A másik viszont ehhez képest már szerényebb tételszámot tud felmutatni. A hanyagolás persze érthető, hiszen a tarka-barka testi nyavalyák eredetének kibontása előbbre való, mint annak földerítése, mitől nyugszik meg a horgász szíve a vízparton – vagy esetünkben forr föl a vére az amatőrnek az éterzaj hallatán.
A tudományos szakirodalomnak számos megkerülhetetlen pontja akad – ezek egyike az US National Library of Medicine National Institutes of Health (Amerikai Nemzeti Orvosi Könyvtár). A szervezet honlapja már önmagában is hihetetlen mennyiségű, ingyenesen hozzáférhető izgalmat tartogat a kíváncsi amatőrnek – de most bennünket elsősorban azok a publikációk érdekelnek, melyek valamiképpen a hobbinkhoz kötődnek. Elsőnek vegyük például a PMC2863117 jelű tanulmányt, amely hét PHD hallgató alkotása. A szerzők anyaguk elkészítésekor ötvenkilenc korábbi tanulmányból merítettek. (Csak az összehasonlítás végett érdemes megjegyezni: a ma oly népszerű labdajátékok esetében egy hasonló szakcikk forrásolása több százas, akár félezres tételre is rúghat.) A diákok egy vizsgálatban 1.399 ember tíz különböző típusú szabadidős tevékenységben való részvételét értékelték – melynek során egyebek mellett a nyugalmi vérnyomás, a testtömeg-index, a derékbőség és az észlelt élettani működés is górcső alá került. Talán nem árulunk el nagy titkot, ha ide iktatjuk: a valóban aktív hobbizás fogyasztott, nyugalomba hozta a szívritmust és sok más mellett felhőtlen órákat szerzett a betegeknek.
A hallgatók nagyban alapoztak a témában megkerülhetetlen Lazarus professzornak és munkatársainak (Lazarus RS, Kanner AD, Folkman S. Emotions: A cognitive-phenomenological analysis. In: Plutchik R, Kellerman H, editors. Theories of Emotion. New York: Academic Press; 1980.) munkájára, akik több mint negyven éve is azt javasolták, hogy az élvezetes szabadidős tevékenységek üdvösek lehetnek, különösen stressz idején és az azt követő felépülési időszakban.
Márpedig ugye stresszből 2020 tavasza óta nem kevés jutott ki az emberiségnek. Nekünk meg ott az adó-vevő, ami oltási és útlevél nélkül repít el akár a Föld túlfelére.
Ugyancsak tartalmas gondolatokat közöl e témában Emma Parkhurst, a Utah State University adjunktusa. Mint fogalmaz, a kreatív hobbik révén javult a páciensek társas kapcsolata, csökkent a depressziójuk és a szorongásuk. Hozzáteszi, a szakértők egyetértenek abban, hogy akár tíz percet a természetben töltve mérhetően javul a hangulat, a fókuszálási képesség és a „jó lét” érzése. Erről szól például Alan Ewert és Yun Chang kutatása az mdpi.com oldalon ( 8. kötet 5. szám 10.3390/bs8050049)
Utóbbira nekünk ugye ott a SOTA mint indok, amikor nem csak kirándulunk, hanem étermunkát is végezhetünk.
Ugyan Emma Parkhurst hivatkozásai sem túl gazdagok, de érdemes kiemelni a sorból egy japán csoportot. (Takeda, F., Noguchi, H., Monma, T., & Tamiya, N. (2015). How Possibly Do Leisure and Social Activities Impact Mental Health of Middle-Aged Adults in Japan?: An Evidence from a National Longitudinal Survey. PloS one). A citált PLOS One egy igen rangos tudományos folyóirat, amelyben pár perces munkával bárki találhat egy tucat, amatőröket is érdeklő szakcikket.
Zárásnak egy gondolat: konklúzióként szinte minden tudományos publikáció aláhúzza, a szabadidős tevékenység(ek)nek csak akkor van valós értelme és testi-lelki haszna, ha arra az egyén épp úgy rákoncentrál (magyarul rá/kikapcsolódik), mint a munkára. Ha ez sikerül, akkor ténylegesen javul a pulzus – de ha nem, akkor a szervezet a korábbinál is mélyebb válságba kerül. Magunkat ugyanis csak látszólag tudjuk becsapni, ám az elme mélye mindig pontosan tudni fogja, hogy hazudunk. Annak meg ugye mi értelme van, ha (mi) leülünk rádiózni?
73!
HA5CBM
Miklós